100 éve született a Harmonika Királya

Tabányi Mihály 1921.február 1-én látta meg a napvilágot, Pilisen. Zongorázni, hegedülni tanult, majd hét évig járt a harmincas évek legnagyobb harmonikása, a magyar származású Louis Bobula óráira. Közben kántorként, templomi orgonistaként is dolgozott. Felvételt nyert a Zeneakadémiára, ahol nagybőgőzni és orgonálni tanult.

1940-ben megnyíltak a kapuk előtte, hiszen megnyerte az országos harmonikaversenyt, majd megalakította saját együttesét. Nem volt kérdés számára, hogy a harmonikálásnak szenteli életét. 1949-től hét éven keresztül az Emke Kávéházban muzsikált zenekarával. 1950-ben elnyerte az ország legnépszerűbb dzsesszmuzsikusa címet.

Az ötvenes évek elején a nyilvánosan is engedélyezett dzsesszelőadók közé tartozott, aki mindig igényesen, jó érzékkel válogatta meg zenészeit. Együttesével tánczene címszó alatt 1954 decemberében a Magyar Rádió 6-os stúdiójában készült el a Vidám hétvége Pesten.     1956-ban már az In The Mood is lemezre került. Egy újabb esztendő elteltével pedig megszületett a Boogie a harmonikán című lemez, amely az első magyar west coast stílusú felvétel volt.

Nagy neveket kísért, mint például: Karády Katalint, Honthy Hannát és Sárdy Jánost, majd Vámosi Jánost és Záray Mártát is.

Tabányi Mihály 1959-ben – forrás: Fortepan

A Szovjetunióban 52 ezer kilométeres koncertkörútra indult együttesével (Hacsaturjánnak eljátszotta Jerevánban a Kardtáncot dupla tempóban – a szerző felment a színpadra és átölelte).

Nyugatra is rendszeresen járt, Amerikába is eljutott. 1976-ban, az Egyesült Államok fennállásának 200. évfordulóján a Kennedy Centerben lépett fel, később George Bush elnök jelenlétében is játszott. Itthon felkérték, hogy vállalja el a főiskola harmonika tanszakának vezetését, azonban az ajánlatot nem fogadta el.

Számos magántanítványa sajátíthatta el a harmonika művészet fortélyait tőle. A koncertezéssel sem hagyott fel. Versenyművet írt harmonikára és szimfonikus zenekarra. 2000-ben EMeRTon Életműdíjat, 2006-ban Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje kitüntetést kapott, 2001-ben Albertirsa, 2002-ben Pilis, 2007-ben Budapest díszpolgárává választották. Művészetét, valamint több mint 70 saját szerzeményét hangfelvételek és kották őrzik. 2012-ben megkapta a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjét.

2016. február 27-én a Harmonikások Országos Társasága a művész születésnapját február 1-ét, a Magyar Harmonikások Napjává nyilvánította. 2017-ben, a Társaság a harmonikaművész nevével fémjelzett, Tabányi Mihály-díjat alapított.

Albertirsa Város ad helyet évek óta a nagyszabású Magyar Harmonikások Napjának, a Móra Ferenc Művelődési Házban.

  1. július 2-án hunyt el, 98 évesen. 2019. július 19-én helyezték végső nyugalomra, evangélikus szertartás szerint a Farkasréti temetőben.

Nyilatkozataiból kiderül, hogy a hosszú és szép pályafutásának a genetikai adottságain kívül a sport szeretete és művelése fontos szerepet játszott. A főiskolai évek alatt a Komjádi uszodában úszott. Sárosi Imre idejében, olyan klasszisokkal versenyzett együtt, mint, Csuvik Oszkár, Szathmáry Elemér, Tátos Nándor. Emellett szenvedélyesen gyűjtötte az autókat, és 1959-ben vásárolt egy Mercedes 190 SL-t. Ezzel az ikonikus autóval beírta magát a filmtörténelembe is, Jugoszláviában forgatták Makk Károly Isten és ember előtt című filmjét, melyben az SL is szerepet kapott.

Forrás:

https://kultura.hu/zene-elhunyt-tabanyi-mihaly

https://hu.wikipedia.org/wiki/Tab%C3%A1nyi_Mih%C3%A1ly


Ménesi Etelka műve( rajz)

Aki szeretne mélyebb betekintést nyerni a „Harmonika Király” életébe, ajánljuk figyelmébe a vele készült interjút, melyet tíz évvel ezelőtt készített Matisz László, a Fidelio oldalán.

Részlet Tabányi Mihállyal készült interjúból:

– Sokan ismerik az anekdotát, mely szerint Kodály Zoltán attól a pillanattól kezdte komolyan venni a harmonikát, ahogy meghallotta az ön játékát. Mégis mi volt az előzménye a hangszer iránti, életre szóló elkötelezettségnek?

– A hegedű volt az első hangszer, amit tanultam, de hamar kiderült, hogy engem sokkal jobban izgatnak az akkordok, mint a szólisztikus hangzás, vagyis hamarosan zongorán folytattam a tanulmányaimat, közben találtam rá a harmonikára, ami még gazdagabb összhangzat-lehetőséget rejtett számomra. A Zeneakadémiát viszont orgona és gordon szakon végeztem el; ott hallott véletlenül harmonikázni Kodály. 1933-tól akkori mesterem, az elsőrangú zongorista és harmonikás, Bobula Lajos úgy vélte, hogy zongorista elég sok van, de harmonikás alig; hét évvel később engem ítélvén legtehetségesebb tanítványának, benevezett az első országos harmonikaversenyre, amit megnyertem; ezt követően még számos versenyen indultam nemzetközi viszonylatban is, de sohasem voltam második… A hangszerválasztást egyébként nagy mértékben befolyásolta, hogy például az orgonával ellentétben, a harmonikával ki lehetett állni a közönség elé, ami számomra mindig vonzóbb dolog volt. 1940-től már lemezeket vehettünk föl az első triómmal, és hamarosan megnyíltak számomra a legrangosabb hazai és külföldi koncertpódiumok.

– A szórakoztató zene elég szerteágazó irányokban változott az elmúlt bő fél évszázadban. Mennyire követte ezeket a változásokat, és főleg hogyan vélekedik az újabb zenei irányzatokról?

– Az általam képviselt szórakoztató zenei műfajok, az esztrádzenétől a jazzig, a latintól szvingig nagyon nagy repertoárt jelentenek. Egy közös van bennük, legalábbis az én interpretációmat tekintve, hogy gazdagon harmonizált, művészi megoldások jellemzik. Sajnos a mai szórakoztató zenében egyre kevesebb a harmónia, sokszor csupán egy-két akkordra épülő számokat hallani, és azokat is valami zajhatás jellemzi. A zajjal én persze egyáltalán nem tudok azonosulni.

– Az ön személyisége már-már a mintaszerű vitalitás szimbóluma. Mi a titka, mi ennek a háttere?

– Csak az, hogy normális életet éltem, gyönyörű családi keretek között. Az időnkénti “vendéglátózás” dacára sem dohányoztam és nem is ittam sohasem. Nem ismerek gyógyszert, hallottam róla, hogy létezik aszpirin. Fiatalkoromban a koncert után negyedórával otthon kellett lennem. Később pedig, amikor néhány éven át hetente léptem föl a Zeneakadémián, az már egyfajta tartást, felelősséget is jelentett számomra. Továbbá a szórakoztató zenét illetően is mindig ragaszkodtam a művészi igényhez, illetve a klasszikus szerkezetre épülő hangszereléshez.

– Milyen zenét hallgat leginkább, amikor egy-egy pillanatra képes felfüggeszteni az aktivitását?

– Klasszikus zenén nevelkedtem, minek köszönhetően szinte csak klasszikusokat hallgatok (a Bartók Rádióban). A szórakoztató zenét csak játszom, de nem hallgatom.

Forrás:

 https://fidelio.hu/jazz-world/tabanyi-mihaly-sohasem-voltam-masodik-84331.html

Az elveszett, majd megkerült csodaharmonika története

Tabányi Mihály Beschame Mucho – Szeretlek én jöjj vissza hozzám

Tabányi Mihály Gyöngyhalász – Granada

Tabányi Mihály és Babicsek Bernát Monti csárdás